„Ez nem egy „puha” bajnokság”

Már van néhány mérkőzésnyi tapasztalatod az NB I-ről. Mi az, ami elsőként feltűnt a magyar bajnokságban a német futballhoz képest?

Egyértelműen a fizikális játék. Emellett az is meglepett, hogy szinte minden csapatban van egy-két olyan játékos, aki különleges minőséget képvisel és képes eldönteni egy mérkőzést. Talán nem számítottam rá, hogy ebből a szempontból ilyen erős lesz a bajnokság.

Amikor fizikális futballról beszélsz, elsősorban a párharcokra gondolsz?

Igen. Nagyon sok erős felépítésű játékos van, és mindenki keményen belemegy a párharcokba. Már az első fordulóban, Nyíregyházán is csak néztem: rengeteg magas, erős játékosuk volt, korábban talán még nem is játszottam olyan csapat ellen, ahol ennyi „torony” volt egyszerre a pályán. Aztán jön egy Kisvárda vagy egy MTK, és teljesen más típusú mérkőzés vár rád. Ez is érdekes: a csapatok játékstílusa nagyon különböző, de abban szinte mindenki hasonló, hogy a párharcokat nagyon komolyan veszi. Ez nem egy „puha” bajnokság.

A te játékodnak viszont nem feltétlenül a nyers fizikum a legfontosabb eleme. Inkább gyors, kombinatív, technikás támadónak tűnsz. Hogyan alkalmazkodsz ehhez?

Szerintem, ha okosan futballozol, nem kell minden egyes párharcot felvállalnod. Persze ha jön egy hosszú labda és fejpárbajt kell vívni, nem fogok mindent megnyerni, ez természetes. De már azelőtt is lehet jól dönteni, hogy odaérne hozzád a labda. Nem mindig működik, de próbálok okosan reagálni ezekre a helyzetekre. Közben természetesen dolgozom a fizikális oldalon is, sokat vagyok az edzőteremben, erősödöm, és azt érzem, egyre több párharcot nyerek meg. 

Nagyon gyorsan sikerült jó benyomást tenned: gól, gólpasszok, veszélyes megmozdulások. Mit adott neked ez az erős kezdés?

Mindig sokat jelent, ha jól indul egy új időszak, ráadásul két győzelmünk is volt egymás után, amit együtt ünnepelhettünk. Ha ehhez te is hozzá tudsz tenni gólokkal vagy gólpasszokkal, az önbizalmat ad. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy néha meg kell dolgozni azért, hogy a helyzetek neked kedvezzenek. Volt olyan mérkőzésünk, amikor sok ígéretes szituációnk alakult ki, de az utolsó passzt blokkolták, vagy néhány centin múlt, hogy igazán nagy helyzet legyen belőle. Máskor ugyanez a labda átmegy a védő lába között, és gólhelyzet lesz. A szerencséért is meg kell dolgozni. 

Te már látod, mi lehet ennek a csapatnak az igazi karaktere?

Jelenleg még nem teljesen, és nem is biztos, hogy nekem kell erre egyedül megtalálnom a választ. A pályán természetesen én is próbálok segíteni ebben, és az öltözőben is sokat beszélünk róla a játékosokkal és a stábtagokkal. Meg kell találnunk a saját identitásunkat. Azt is el kell fogadnunk, hogy lesznek nehezebb időszakok. Az első néhány mérkőzés után már lehet következtetéseket levonni, de szerintem egy válogatott szünet például mindig jó pont arra, hogy visszanézzük az addigi időszakot: mi működött, mi nem, mire vagyunk képesek együtt. Utána pedig már sokkal tudatosabban lehet nekivágni a következő periódusnak. Most volt olyan, hogy négy gólt szereztünk, aztán egy másik mérkőzésen egyet sem. Ez még nem az a stabilitás, amit szeretnénk. A következő nagy meccsek – a Vasas és az FTC elleni – pedig sokat elárulhatnak majd a karakterünkről és arról, hogyan reagálunk különböző helyzetekre.

Te milyen vagy egy rosszul sikerült mérkőzés után? Inkább magadba fordulsz, vagy rögtön kibeszéled a történteket a többiekkel?

Inkább magamban dolgozom fel a dolgokat. Az első egy-két napban megpróbálom elemezni a mérkőzést. Megnézem újra a saját jeleneteimet, azokat a szituációkat, amelyekre emlékszem, és azt keresem, mit csinálhattam volna jobban. Támadóként nincs feltétlenül ötven meghatározó labdaérintésem egy mérkőzésen, ezért sokszor pontosan tudom, melyik az a két-három helyzet, amit érdemes újra megnéznem. Később természetesen a társakkal is beszélünk róla, Gleóval például sokat szoktunk egyeztetni arról, mit lehetett volna másképp csinálni. De nem szeretek túl sokáig az előző mérkőzésen rágódni. Hajlamos vagyok sok felelősséget magamra venni, néha talán túl sokat is hibáztatom magam, de aztán továbblépek.

A Vasas után következik a szezon első Derbije. Tudod, mit jelent ez a mérkőzés Magyarországon. Mennyire várod?

Nagyon. Németországban rangadókat, Hamburgban a St. Pauli–HSV derbit is többször átélhettem. Tudom, milyen érzés egy ilyen mérkőzés. Ami miatt különösen várom, az az, amit eddig hallottam a rivalizálásról és arról, mennyit jelent ez a szurkolóknak. Szeretném megtapasztalni ezt az atmoszférát, és természetesen jól akarunk szerepelni. A klubért, a csapatért és a szurkolókért is. Amikor viszont elkezdődik a meccs, minden más megszűnik. Onnantól nem számít a stadion, nem számít, hogy az ellenfél nemzetközi kupákban játszik, vagy milyen neve van. 

Németországból érkezve ugyanakkor az ellenkező véglethez is hozzá kellett szoknod: vannak olyan idegenbeli mérkőzések, ahol jóval kisebb a nézőszám és visszafogottabb a hangulat. Ez hat rád?

Motiváció szempontjából nem. Nincs szükségem több nézőre ahhoz, hogy meg akarjak nyerni egy mérkőzést. Megvannak a saját rutinjaim, koncentrálok, és amikor pályára lépek, teljesen benne vagyok a meccsben. Az energia szempontjából viszont természetesen van különbség. Egy telt stadionban egy jó szerelés, egy helyzet vagy egy szöglet után azonnal érzed a közönség reakcióját. Felpörgeti a csapatodat, az ellenfél pedig érzi a nyomást. Ezek a pillanatok nagyon sokat tudnak adni egy futballistának, és persze hiányoznak, amikor csendesebb a stadion. De a mérkőzés nagy részében annyira a játékra koncentrálok, hogy alig érzékelem, mi történik körülöttem.

Forrás: ujpestfc.hu