2–4
2–1
2–2
Ezúttal jól kezdtünk
A Debrecen elleni mérkőzés után az egyik legfontosabb elvárásunk az volt, hogy ne kelljen megint hátrányba kerülni ahhoz, hogy felébredjen a csapat.
Kisvárdán ennek éppen az ellenkezője történt.
Már az 5. percben megszereztük a vezetést. Vlijter remek ütemben indult el egy hosszú labdára, majd a tizenhatoson belül észrevette a kimozduló Popovics helyezkedését, és nagyszerű mozdulattal átemelte fölötte a labdát.
Pontosan ilyen támadásokból szeretnénk többet látni.
Gyors mélységi játék, jó ütemű beindulás és kevés érintésből kialakított helyzet.
Supka Attila a mérkőzés után külön kiemelte, hogy készültek ezekre az újpesti beindulásokra, mégis már az első ilyen szituációból gólt kaptak. Ez talán az egyik legfontosabb pozitív visszajelzés számunkra: kezd megjelenni egy olyan támadóelem, amelyre már az ellenfeleknek is külön készülniük kell.
Az egyenlítés nem zavart össze minket
A jó kezdés után a 15. percben egyenlített a Kisvárda. Mesanovic készítette elő Christián Herc helyzetét, aki közelről lőtt kapura. Szappanos bele tudott érni a labdába, de ilyen távolságból már nem tudta hárítani a lövést.
Az előző két forduló hibái miatt természetesen minden kapott gólnál nagyobb figyelem irányul a kapusra, ezt a találatot azonban nem lenne korrekt az ő számlájára írni.
Sokkal fontosabb, hogyan reagált erre a csapat.
Ezúttal az egyenlítés nem zavart össze minket. Nem estünk vissza, nem kezdődött kapkodás, hanem folytattuk azt a játékot, amivel elkezdtük a mérkőzést.
Ez már önmagában előrelépés.
Pontrúgásból is kezdünk veszélyessé válni
A 32. percben ismét megszereztük a vezetést.
Egy kisvárdai szituáció után szöglethez jutottunk, amit nem egyszerűen beíveltünk. Röviden játszottuk meg, Horváth Krisztofer egy szép csellel teremtett magának helyet, majd pontosan tette Heitor fejére a labdát.
1–2.
Ez a találat azért különösen érdekes, mert egyértelműen begyakorolt elemnek tűnt.
Szélesi a mérkőzés után arról beszélt, hogy a stáb változtatott a rögzített helyzeteken támadásban és védekezésben is. Ennek már most lett kézzelfogható eredménye.
Az elmúlt években túl sokszor érezhettük azt, hogy egy újpesti szögletből kevés valódi veszély alakul ki. Ha ezen tényleg sikerül változtatni, az egy szoros bajnokságban komoly fegyver lehet.
Horváth egyre fontosabb
A Debrecen ellen duplázott, Kisvárdán pedig ugyan nem szerzett gólt, mégis nagyon fontos szerepe volt a támadójátékunkban.
Ő készítette elő Heitor találatát, és a második félidőben is többször jól ismerte fel a támadók mélységi mozgásait.
Horváth jelenléte egyre többet ad a támadásainkhoz.
Nemcsak az egyéni képességei miatt, hanem azért is, mert képes összekötni a középpályát a támadókkal, felismeri a védők mögött megnyíló területeket és maga is veszélyesen érkezik a kapu elé.
Pontosan ilyen játékost hiányoltunk korábban.
Amenyido megint megmutatta, mit tud
A 78. percben aztán megszületett a harmadik gólunk.
Egy gyors támadás végén Matko lövését Popovics még védeni tudta, a kipattanó azonban Amenyido elé került.
És itt jött talán a mérkőzés egyik legszebb egyéni megoldása.
Amenyido nem kapkodott. Egy lövőcsellel becsapta a körülötte lévő kisvárdai védőket, majd higgadtan a kapuba emelt.
1–3.
A Debrecen ellen egy gól és két gólpassz, most újabb találat.
Amenyido kezd valóban meghatározó játékossá válni.
És talán az a legfontosabb, hogy nem pusztán befejezőként ad sokat. Visszalép labdákért, összeköti a játékot, képes megtartani a labdát, és az utolsó harmadban is egyre jobb döntéseket hoz.
Az első forduló után még kerestük, hogyan illeszkedik majd ebbe a csapatba.
Most már sokkal inkább azt látjuk, hogy nélküle nehezebb lenne elképzelni a támadójátékunkat.
Miért kellett megint izgalmassá tenni?
1–3-nál úgy tűnt, eldőlt a mérkőzés.
Aztán a 85. percben Matanovic egy szép egyéni akció végén szépített.
2–3.
És hirtelen újra lett tétje az utolsó perceknek.
Ez az a rész, ahol továbbra is van hiányérzetünk.
Amikor egy idegenbeli mérkőzésen tíz perccel a vége előtt két góllal vezetünk, azt jó lenne sokkal nyugodtabban lezárni.
Nem kell minden labdaszerzés után újabb gólt keresni. Ilyenkor a labda megtartása, a megfelelő pozíciók felvétele, a mérkőzés ritmusának lassítása és a koncentrált védekezés legalább olyan fontos.
Szélesi is hasonlóról beszélt a találkozó után: támadásban jól futballozott a csapat, de a védekezés hatékonyságának kell megadnia azt a stabilitást, amellyel meg lehet őrizni a megszerzett előnyt.
Ebben nehéz vitatkozni vele.
Matko megint csereként döntött
Szerencsére ezúttal sem kellett sokáig izgulni.
A hosszabbításban Matko kapott területet egy gyors támadás végén, és megszerezte a negyedik gólunkat.
2–4.
Pont.
Matko ezzel egymás után a második bajnokin szerzett gólt csereként. A Debrecen után Kisvárdán is betalált.
Ez érdekes helyzetet teremt Szélesi számára.
Az előző idény egyik legeredményesebb játékosa jelenleg nem kezdő, mégis amikor pályára kerül, rendszeresen hozzátesz a támadójátékhoz.
Egy edző számára ez a jobb fajta probléma.
A cserepadon is van olyan játékosunk, aki képes eldönteni egy mérkőzést.
A támadójátékban már tényleg látszik valami
Talán ez a mérkőzés legfontosabb tanulsága.
A szezon elején sokat kritizáltuk Szélesit azért, mert nem lehetett igazán felismerni, milyen futballt szeretne játszatni.
Három forduló után továbbra sem mondhatjuk, hogy kész a csapat.
De most már vannak felismerhető elemek.
A védők mögötti területek gyors támadása.
Horváth szerepe a vonalak között.
Amenyido visszalépései és összjátéka.
A szélsők és támadók mélységi mozgásai.
Begyakorolt pontrúgások.
És egyre több olyan helyzet, amikor nem kizárólag egyéni improvizációból, hanem több játékos összehangolt mozgásából kerülünk helyzetbe.
Ez már előrelépés.
A Debrecen elleni fordításnál még joggal lehetett azt mondani, hogy egy jól sikerült hatvan percet láttunk.
Kisvárdán viszont már újra megjelentek azok az elemek, amelyek egy héttel korábban működtek.
Ez az, amiből idővel valódi játékstílus alakulhat ki.
Végre megtört a kisvárdai rossz sorozat
A három pontnak külön értéket ad, hogy a Várkerti Stadion az elmúlt években kifejezetten rossz helyszín volt számunkra.
Nagyon régóta nem sikerült bajnokit nyernünk Kisvárdán, és az ellenünk kialakított hazai sorozatuk is kifejezetten kellemetlen volt.
Most ennek vége.
Ráadásul nem egy szerencsésen megnyert, végigszenvedett mérkőzésen törtük meg a sorozatot, hanem négy gólt szerezve.
Ez fontos különbség.
Örülhetünk – de van még min dolgozni
Kisvárda–Újpest 2–4.
Egymás után a második mérkőzésünkön szereztünk négy gólt.
Két forduló alatt nyolcat.
Idegenben legyőztünk egy addig veretlen, jó formában lévő Kisvárdát, ráadásul olyan stadionban, ahol nagyon régóta nem tudtunk nyerni.
Ez egyértelműen pozitív.
Az is látszik, hogy a Debrecen elleni fordítás nem pusztán egy jól sikerült periódus volt. Támadásban valóban kezd kialakulni valami.
De nem kell még hátradőlni.
Három mérkőzésen hat gólt kaptunk. A Kisvárda második találatával ismét fölöslegesen tettük izgalmassá a hajrát, és továbbra is vannak olyan periódusok, amikor túl könnyen kerül helyzetbe az ellenfél.
Ezeken dolgozni kell.
Viszont most először ebben a szezonban talán már nemcsak arról beszélhetünk, hogy mit hiányolunk, hanem arról is, hogy mi kezd működni.
És ez jelentős különbség.
A következő lépés az MTK ellen jöhet.
Nem feltétlenül újabb négy góllal.
Hanem azzal, hogy a támadásban megmutatott fejlődés mellé végre stabilabb védekezés is társul.
Ti mit láttatok Kisvárdán? Ez volt eddig Szélesi Újpestjének legjobb mérkőzése? És nálatok ki volt a meccs embere: Amenyido, Horváth, Vlijter vagy valaki más? Írjátok meg a véleményeteket a hozzászólásokban!
