1–1
2–4
2–1
2–2
Az MTK jobban kezdett
Szélesi Zoltán két helyen változtatott a Kisvárdán győztes kezdőhöz képest. Fiola Attila először került be az idényben a kezdőcsapatba, míg a két egymást követő mérkőzésen csereként gólt szerző Matko ezúttal már az első perctől lehetőséget kapott. Heitor kisebb sérülés miatt nem került keretbe, Tijani pedig még nem állt készen a visszatérésre.
Az előző két mérkőzés után abban bízhattunk, hogy tovább visszük a Kisvárdán látott lendületet. Ehelyett az MTK kezdett frissebben és kezdeményezőbben.
A 12. percben pontosan azt mutatták meg a vendégek, amit a mérkőzés előtti elemzésben is veszélyforrásként emeltünk ki. Kerezsi Zalán jó ütemben kapott labdát, majd nem erőltette a saját befejezést, hanem észrevette a második hullámban érkező Jurek Gábort, aki közelről megszerezte a vezetést.
0–1.
Kerezsi és Jurek kapcsolata az egész bajnokságban egyre komolyabb fegyverük. Jurek sorozatban harmadik bajnokiján talált be, Kerezsi pedig zsinórban harmadik mérkőzésén adott gólpasszt.
Ezúttal nem sikerült ráerőltetnünk a játékunkat az ellenfélre
A Debrecen elleni ivószünet után és Kisvárdán már láttunk olyan periódusokat, amikor agresszívan, gyorsan és sok mélységi mozgással futballoztunk.
Most ebből jóval kevesebb volt.
Az MTK labdabiztosabbnak tűnt, gyorsabban mozgatta a labdát, mi pedig sokszor csak követtük a játékot. A vendégek rövidpasszos építkezését nem sikerült olyan következetesen megzavarni, hogy rendszeresen jó helyen szerezzünk labdát.
A kapott gól után sem jött azonnal olyan reakció, mint amit a Debrecen ellen láttunk. Az MTK egy pontrúgás után Armalas fejesével közel járt a második találathoz is, ekkor Szappanosnak kellett nagyot védenie.
Szélesi a mérkőzés után maga is elismerte, hogy az előző két fordulóhoz képest több gyengébb egyéni teljesítményt látott.
Aztán jött Ljujic
Ha játékból nem sikerült áttörni az MTK védelmét, kellett valami extra.
Matija Ljujic pedig adott egyet.
A 39. percben szabadrúgáshoz jutottunk. Ljujic vállalta el, és olyan tökéletesen tekert kapura, hogy Demjénnek esélye sem volt: a labda a felső lécről vágódott a hálóba.
1–1.
Nem kidolgozott támadásból jött az egyenlítés, de az ilyen egyéni minőség pontosan azért fontos, mert egy kevésbé jól működő mérkőzésen is képes visszahozni a csapatot.
Így a szünetre döntetlennel mehettünk, ami az első félidő képe alapján számunkra kedvező eredmény volt.
A második félidőt már jobban kezdtük
A fordulás után végre mi indultunk veszélyesebben.
Horváth Krisztofer jó ütemben ugratta ki Vlijtert, aki Demjénnel találta szembe magát, de az MTK kapusa lábbal hárítani tudott.
Ez már sokkal inkább hasonlított arra a játékra, amit az előző hetekben látni szerettünk: gyors előrepassz, azonnali mélységi indulás, kevés érintés.
A lendületet azonban nem sikerült hosszabb időre megtartanunk.
Szappanos megmentette az egy pontot
A 60. perc környékén jött a mérkőzés talán legfontosabb időszaka.
Előbb Stronati mentett nagyot Jurek próbálkozásánál, majd egy kapu előtti kavarodás után az MTK tizenegyest kapott.
Kata Mihály állt a labda mögé.
Szappanos Péter pedig kivédte.
Az előző fordulók után sok szó esett a kapus hibáiról, ezért most ugyanilyen egyértelműen ki kell mondani a másik oldalát is:
ezen a mérkőzésen Szappanos pontot szerzett nekünk.
Nemcsak a tizenegyest fogta meg. A találkozón összesen hét védést mutatott be, és több olyan helyzetben is biztosan avatkozott közbe, amikor az MTK újra megszerezhette volna a vezetést.
Ez volt az a teljesítmény, amit egy rutinos, válogatott kapustól reméltünk.
Krajcsovics majdnem eldöntötte
Szélesi a második félidőben több helyen is változtatott.
Sarkadi már a szünetben érkezett Bodnár helyére, majd Nunes, Fenyő, Krajcsovics és Scharmer is lehetőséget kapott.
A cserék közül Krajcsovics Ábel volt a legveszélyesebb.
Kétszer is közel került ahhoz, hogy megszerezze a győztes gólt, Demjén azonban mindkét alkalommal nagyot védett.
Ez újra megmutatta, hogy a támadósorban van variációs lehetőségünk. Ha valaki nem játszik jól, a padról is tud érkezni olyan futballista, aki képes megváltoztatni a mérkőzést.
Ez fontos fegyver lehet a szezon során.
A végére mindkét csapat elfáradt
Az utolsó húsz-harminc percben egyre kevésbé volt folyamatos a játék.
Mindkét csapatnak volt még lehetősége, de már hiányzott az a dinamika és pontosság, ami a mérkőzés korábbi szakaszait jellemezte.
Szappanos később úgy fogalmazott, hogy a végére mindkét csapat elfáradt, és inkább arra figyelt, hogy legalább ne veszítse el a mérkőzést. Szélesi szerint is elégedettnek kell lenni az egy ponttal, míg Pinezits Máté úgy látta, az MTK valamivel közelebb állt a győzelemhez.
A mérkőzés képe alapján ezzel nehéz vitatkozni.
Hiányzott a KÖZÖNSÉG
A találkozót az MLSZ büntetése miatt zárt kapuk mögött rendezték.
És ezt nem lehetett nem észrevenni.
Egy Újpest–MTK egy teljesen üres Szusza Ferenc Stadionban egyszerűen nem ugyanaz a mérkőzés.
A Debrecen ellen megtapasztalhattuk, hogy a lelátó képes felrázni a csapatot. Most nem volt ott ez a plusz, és bár az ultrák a stadionon kívülről is próbálták támogatni a játékosokat, a pályán érezhetően más volt a hangulat. Szélesi a lefújás után külön meg is említette, hogy hallották a kívülről érkező biztatást.
Ez természetesen nem magyaráz meg mindent, de nehéz elképzelni, hogy egy telt házas Szuszában ugyanolyan lett volna ennek a mérkőzésnek az energiája.
Megtört a győzelmi sorozat, de nem kell csalódottnak lennünk
Újpest–MTK 1–1.
Két 4–2-es győzelem után szerettük volna megszerezni a harmadik sikert is, ez most nem jött össze.
Azt sem mondhatjuk, hogy jól játszottunk.
Az MTK az első félidő jelentős részében gyorsabb, pontosabb és szervezettebb volt nálunk. Nem tudtuk olyan hatékonyan támadni a területeket, mint Kisvárdán, és ezúttal jóval kevesebb működött abból a támadójátékból, amely az előző két fordulóban nyolc gólt eredményezett.
De ennek a mérkőzésnek is vannak pozitívumai.
Ljujic ismét megmutatta az egyéni klasszisát.
Szappanos az eddigi legerősebb teljesítményét nyújtotta ebben a szezonban, és kivédett egy tizenegyest.
Krajcsovics jól szállt be.
És egy olyan mérkőzésen sem kaptunk ki, amelyen az ellenfél több periódusban jobb volt nálunk.
Egy fejlődő csapat szempontjából ez sem jelentéktelen.
Ami viszont továbbra is kérdés: képesek leszünk-e stabilan, mérkőzésről mérkőzésre ugyanazt az intenzitást és szervezettséget hozni?
Debrecen ellen volt egy nagyszerű hatvan percünk.
Kisvárdán már hosszabb időszakokon keresztül jól működött a játék.
Az MTK ellen megint visszaléptünk egy kicsit.
A következő feladat Pakson éppen ezért nemcsak az lesz, hogy pontot vagy pontokat szerezzünk.
Hanem az is, hogy újra azt az Újpestet lássuk, amelyet az elmúlt hetekben már kezdünk felismerni.
Ti hogyan értékelitek az MTK elleni döntetlent? Elégedettek vagytok az egy ponttal, vagy ezen a mérkőzésen többet kellett volna kihoznunk? És nálatok egyértelműen Szappanos volt a meccs embere? Írjátok meg a véleményeteket a hozzászólásokban!
